Pénteki kihívás

2021. február 06. 22:55 -- ballasz

Én írok levelet magának…

A héten talán már tudtatok néhány szép órát együtt tölteni, és kezdtek egymásra hangolódni. Arra buzdítunk most, hogy fejezzétek ki írásban is egymásnak, amit éreztek. A mai feladat, hogy írjatok egymásnak szerelmeslevelet, -verset vagy akár csak -üzenetet. A szó elszáll, de ezeket a sorokat nagyon jó és megerősítő újra elővenni a borúsabb napokon. A leírt szavaknak nagy súlya van, igazi kincs egymás számára egy ilyen ajándék. Még akkor is, ha az csak egy mondat a frigóra ragasztva, hogy egész nap a másikra gondolsz, és azt várod, hogy este a karodba zárd…
 
Íme néhány segítő kérdés a levél elkezdéséhez: 
  • Mit szeretek benned különösen?
  • Mivel tudsz a leginkább boldoggá tenni?
  • Mivel tettél legutóbb boldoggá?
  • Ha a levél sehogy sem áll kézre, csinálhattok egymásnak szeretetbefőttet:
  • Kis papírokra írjátok le egyenként, hogy mi-mindent szerettek, vagy csodáltok a másikban; a legjobb tulajdonságait, vagy amivel titeket leginkább boldoggá tesz, vagy hogy szép a szeme, stb… Jelige: „A szerelem belefér egy dunsztos üvegbe!”

Kedvcsinálónak és ötletadónak hozunk néhány gyöngyszemet

Nem véletlenül részesítettük előnyben a férfiakat, hogy lássátok, a levél/vers/bármi írás nem csak női műfaj. 

 

Varró Dániel: [De mit vesződöm én…]

De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szógégénkbe hátrál, akár egy pici rák.
 
Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.
 
De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.
 
Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.
 

Lackfi János: Hány asszony lakik kedvesemben?

Egy, aki a hóesésben kergetőzni nem átall,
Egy, aki ezt fejcsóválva nézi egy hólapáttal.
 
Egy, ki ezer apróságon nevet a zöld kölykökkel,
Egy, aki csak néz kacéran, hadd forrjon a vérem fel.
 
Egy, aki terheket cipel, arcán ólmos fáradtság,
Egy, ki sóvárogva várja, hogy örömre nógassák.
 
Egy, aki a szent keresztet dicséri szent imákkal,
Egy, aki hibát lel abban, mi szerintem hibátlan.
 
Egy, ki mindig szorgalmasan leszedi a pókhálót,
Egy, ki ledől zsák-fáradtan, álom után sóvárgón.
 
Egy, ki bármi szíre-szóra szalad, ugrik elébem,
Egy, aki megbántva könnyez, na, ezt jól elintéztem!
 
Egy, ki magvam ringva hordja, nagy pocakká növeszti,
Egy, ki hegytetőn barangol, Istennél megfürödni.
 
Egy, ki szervez, tervez, rendez, kiméri a jövendőt,
Egy, ki gyerekké gubózik, kínok tornya ha rádőlt.
 
Egy, ki tudja, cipő-ruhaméretét hét embernek,
Egy, ki ebbel kergetőzik, mint egy lökött kisgyermek.
 
Egy, ki bölcs a vásárlásban, itthon semmi nem fogy ki,
Egy, ki elfelejt fogkefét vagy vécépapírt hozni.
 
Egy, ki gyomlálja a kertet, növény sarjad nyomában,
Egy, ki deszkalapra pingál, növény indáz a fában.
 
Egy, ki alszik a színházban, álltó helyben majd feldől,
Egy, ki a vízben oldódva ringatózik, mint sellő.
 
Egy, ki este félve lépdel, merről tör rá erőszak,
Egy, ki szikrázó keményen kergeti el a rosszat.
 
Egy, ki a konyhában zsongít utaztató ízekkel,
Egy, ki saját főztjét szidja: sótlan, főtlen, ízetlen.
 
Egy ki nem megy táncba juszt se, kucorog a sarokban,
Egy, ki középen riszálja, és a parkett felrobban.
 
Egy, ki százezer méterrel a föld fölé fellibben,
Ilyen nincs, nekem mégis van – de nehéz ezt elhinnem!
 

Johnny Cash levele kedveséhez

1994. június 23. Odense, Dánia
Boldog születésnapot Hercegnő!
Megöregszünk és megszokjuk egymást. Hasonlóan gondolkodunk. Olvasunk egymás gondolataiban. Kérdés nélkül tudjuk, mit akar a másik. Néha felbosszantjuk egymást egy kicsit. Talán néha magától értetődőnek vesszük egymást.
De időnként, mint ahogy ma is, elgondolkodom és rájövök, milyen szerencsés vagyok, hogy a legnagyszerűbb nővel oszthatom meg az életem, akivel valaha találkoztam. Még mindig lenyűgözöl és megihletsz. A legjobb hatással vagy rám. Te vagy a vágyam tárgya, földi létezésem első számú értelme. Nagyon szeretlek.
 

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évának

1975. július
“Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk, akik nagyon egyedül vagyunk, Bagóval egymásra utaltak, tehetetlen. Álmunk a géped maga után húzta, délutáni kék égen fehér csík. Egyedül vagyok. Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett. (…) Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk. (…) Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod.
Ha van még idő.”
 

Kondor Béla: Himnusz női hangra

Te vagy a világ legszentebb szentje,
te vagy az én apró boldogságom,
te vagy az én egyetlenségem,
te, mert te vagy egyedül enyém,
és én vagyok neked a te,
és te vagy nekem az én,
szörnyűséges boldog sírásom,
és te vagy, te vagy
az én múló fájdalmam is,
te vagy, aki messze is rajtam van,
te vagy a rémült lehetetlenség,
a rajtakapott szégyen-boldogság,
ágyban a takaró, a földön lepedő,
a zárban kulcs; mind te vagy.
Aki bennem lész és bennem voltál.
 

Alekszandr Puskin: Anyegin - Tatjána levele Anyeginhez

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget? 
Méltán tarthatja hát jogának, 
Hogy most megvessen engemet, 
De ha sorsom panaszszavának 
Szívében egy csepp hely marad, 
Nem fordul el, visszhangot ad. 
Hallgattam eddig, szólni féltem. 
És higgye el, hogy szégyenem 
Nem tudta volna meg sosem, 
Amíg titokban azt reméltem, 
Hogy lesz falunkban alkalom, 
S hetenként egyszer láthatom; 
Csak hogy halljam szavát, bevallom, 
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán, 
Éjjel-nappal, míg újra hallom. 
Mondják, untatja kis falunk, 
A társaságokat kerűli,
Mi csillogtatni nem tudunk, 
De úgy tudtunk jöttén örülni.
Mért jött el? Békességesen 
Rejtőzve mély vidéki csendbe, 
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szivembe; 
Tudatlan lelkem láza rendre 
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva, 
Lennék örök hűségü párja 
S családnak élő, jó anya.
Másé!... A földön senki sincsen, 
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten... 
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni, 
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni, 
Hogy sírig őrzőm vagy nekem... 
Rég álomhős vagy éjjelemben, 
Látatlan is kedveltelek, 
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem... 
Nem álom volt; színezgető! 
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva 
Szívem rád ismert: ő az, ő! 
Nem a te hangod szólt-e újra, 
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva 
Vagy imádságban leborulva 
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban, 
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át? 
Nem te hajolsz párnámra éjjel, 
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel 
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm? 
Vagy ártóm és gonosz kisértőm? 
Döntsd el hamar, hogy lássak itt. 
Lelkem talán csak vágya csalja, 
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja... 
Hát jó. Sorsom gyanútlanul 
Gyónásommal kezedbe tettem, 
Előtted könnyem hullva hull, 
Könyörgök: védj, őrködj felettem... 
Gondold el, mily magam vagyok, 
Nincs egy megértő lelki társam, 
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok. 
Várlak: emeld fel árva lelkem, 
Nézz biztatón, ne adj te mást – 
Vagy tépd szét ezt az álmodást 
Kemény szóval. Megérdemeltem.
Végzem! Átfutni nem merem, 
Megöl a félelem s a szégyen, 
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...
(Áprily Lajos fordítása)
 

2021. február 12. péntek