Pál Feri atya előadása „Tartósan és elégedetten a házasságban” címmel

Pál Feri atya

Népszerűsége egészen kivételes, előadásait százak-ezrek hallgatják hétről hétre, sok autóst az ő poénjai tartanak ébren éjszakai vezetés közben, rajongói körének számos tagja rajta kívül nem is ismer papot. Besorolhatatlan jelenség, részben civiles karaktere miatt, vagyis mert pap létére nem papol, és a magyar társadalom legeldugottabb zugaiba, a katolikus egyház, de az összes többi egyház berkein túlra is eljutnak a szavai, szabálytalan zsenijének híre. Tanít, de úgy, hogy senki ne érezze kioktatásnak; szórakoztat, de úgy, hogy közben mindig világos maradjon: komoly dolgokról van szó. 

 
 
Időpont: 2018. február 12. hétfő 18.00 - 20.00
Helyszín: Szivárvány kultúrpalota
Pál Feri saját gyerekkoráról, és hivatásáról:
„Gyerekkoromtól sokat töprengő, vívódó ember voltam, és nem akartam felszínes, lapos kirakatéletet élni. Fiatalon sportoltam, és edző, méghozzá jó edző akartam lenni. Azért hangsúlyozom, hogy jó, mert kezdettől erős volt bennem a szenvedélyesség, az arra való vágy, hogy komolyan csináljam, amit csinálok. Nagyon tudtam keseregni, bánkódni is, ha ez vagy az nem sikerült elég jól. Nagyon-nagyon akartam, és kitartó is voltam, mert a családi környezetem – az, hogy a szüleim nem mindig voltak elérhetők – kitartóvá tett, megtanított a szükségleteimet késleltetni.
A szerencse és az elhatározás ellentétét illetően az a válaszom, hogy már a teológián megtanultuk: vannak az életben úgynevezett irányított véletlenek is. Sok minden biztosan nem rajtam múlt, sok kegyelemszerű fordulat révén alakult így az életem. Már rögtön, első helyen ez a helyzet a papsággal is. Talán soha nem mertem volna pap lenni, ha ezt Isten nem gondolja el rólam, ha csak én gondolom ki magamnak! Ma már tudom, hogy nekem ez még Istennel sem sikerülne – de Istennek sikerül még velem is.
Tizennyolc éves még alig múltam, amikor gyökeret vert bennem az a mély meggyőződés, hogy az emberek javára kell léteznem. Aztán amikor huszonhárom évesen papnövendék lettem, majd miután felszenteltek, ez tovább egyértelműsödött bennem abban az irányban, hogy mindenkihez küldetésem van, nemcsak azokhoz, akik a látható egyház keretein belül élnek, sőt jóval inkább a kívül levőkhöz, mint a többiekhez. Néhány éve pedig még jobban megértettem, kikre kell elsősorban figyelnem: mindazokra, akik valamilyen nyomorúsággal élnek. Ez egybevág az egyház küldetésével is. Igyekszem szeretni Istent, és ebből fakadóan javára lenni embertársaimnak. Megsejtve Jézus szeretetét nem merem azt a célt kitűzni, hogy másokat krisztusi módon szeressek, de a javukra lennem talán sikerülhet.
A jézusi példabeszéd szerint a pásztor otthagyja a kilencvenkilenc igazat az eltévedt egy miatt. Mi viszont gyakorta mintha az egyetlen igaz mellett vesztegelnénk. Az én hivatásom ezért is sokkal inkább a kilencvenkilenc eltévedt megkeresése.”
 
Visszatekintve mely tévedéseiért, illúzióiért a leghálásabb? Milyen nehézségek, zsákutcák bizonyultak utólag hivatását érlelőnek?
„Csak a papszentelés után jó pár évvel ébredtem rá, milyen sok „tenyeres-talpas” összetevője volt a motivációmnak, például annak a vágya, hogy becsüljenek. Először nagyon megijedtem, túl emberinek, gyarlónak éreztem ezt, és emiatt kevésbé tisztának az egykori döntésemet. De aztán visszaemlékeztem arra, hogy nemesebb motívumok is szerepet játszottak az elköteleződésemben, a mélypont pedig, amin túljutottam, hozzásegített ahhoz, hogy jobban el tudjam fogadni magamat. Emiatt ma már sokkal inkább megértem, amikor egy házas ember arról számol be, mennyi mindent nem látott, nem értett még, amikor a házasodás mellett döntött. Az efféle felismerések arra indíthatják az embert, hogy megújítsa, elmélyítse, megalapozottabbá tegye az egykori döntését.”
 
Forrás: Magyar Kurir
 
A teljes interjú itt olvasható:
 
JEGYÁRAK:
elovételben 1500 Ft/fo páros kedvezménnyel 750 Ft/fo (kedvezmény kártyával)
helyszínen 2500 Ft/fo
JEGYVÁSÁRLÁS:
Jegyek vásárolhatók a Szivárvány Kultúrpalotában 2018. január 8-tól
(7400 Kaposvár, Noszlopy Gáspár u. 5-7.)