A szexualítás ajándéka és a valóság

Létrehozás: 07/19/2019 - 22:00

A szexualitás kommunikáció és játék is,

az ugyanis nem közös játék, hogy egymás mellett bámulunk egy filmet. A párok sokszor nem tudnak játszani. És utána nem értik, hogy miért nem tudnak beszélgetni, és miért nem kívánják a szexet.

Én Lux Elvirától tanultam, aki azt mondta, hogy

egy férfi heti hétszer szeretkezne, a nő pedig egyszer sem,

válasszuk tehát a kompromisszumos megoldást, legyen minden második nap. Én azt mondom, heti két-három alkalom. Mondjuk egy hétköznap este és egy hétvégén két alkalom bele kéne férjen a házaséletbe, akkor is, ha két ember dolgozik, és akkor is, ha gyerekeik vannak. A tapasztalatom azonban nem az, hogy a házaspárok hetente kétszer-háromszor szeretkeznének, hanem inkább két-három hetente egyszer. Persze vannak a házasságon belüli intimitásnak különböző fázisai, a fiatal párok egymásra találása a házasság kezdetekor lehet intenzívebb, a terhesség bizonyos szakaszaiban kevésbé. Vagy ott vannak a szülés utáni hónapok, amikor este, mire a gyerek is alszik, olyan fáradtak vagyunk, hogy örülünk, ha megtaláljuk az ágyat. Vagyis vannak egészségesnek nevezhető eltávolodások, de ezeknek a hosszabb távú fenntartása már probléma. Ha ezt megszokjuk, és ezzel megelégszünk, az nem jó.

A házasság elsősorban elköteleződés, ami válasz a biztonságkeresésünkre.

A kapott biztonságérzet pedig felszabadít minket a kreativitásra. Felszabadít egy olyan őszinteségre, amit másképpen nem tapasztalhatunk meg. Az intimitásban teljes önzéssel és teljes önzetlenséggel kell és lehet egyszerre részt venni. Ez sehol máshol nem valósul meg igazán. A teljes önzés azt jelenteni, hogy mindent kérek, amit szeretnék. Nem kell ragaszkodnom hozzá, hogy meg is kapjam, de merek kérni, ki merem mondani mindazt, ami az én fantáziámban, vágyamban, testemben megfogalmazódott. A teljes önzetlenség pedig, amikor megpróbálok mindent megadni, amire a másik vágyik, és ugyanakkor elfogadni a nemet. Tehát egyrészt le is tudok mondani bármiről, amit kértem, hogyha az a másiknak nem jó, ugyanakkor meg is tudok adni mindent a másiknak, ami rám nézve nem ártó.

Ha folyamatos őszinteségben vagyunk egymással, akkor az azt is jelenti, hogy folyamatos intimitásban, bensőséges viszonyban vagyunk, aminek természetes következménye, hogy szeretkezünk.

A lelkünk már egymásra talált, találkozni szeretnénk egy másik dimenzióban is. Vagy ha most épp nem is adódik rá alkalom, már vágyunk egymásra. Ha két ember nem beszélget egymással rendszeresen, nem beszélik meg nyíltan a konfliktusaikat, akkor minden szinten eltávolodnak egymástól. Itt megemlítenék még egy harmadik dolgot is, a rendszeres, közös élményeket. Ez utóbbi nagyon elhanyagolt része a házasságoknak, elhanyagoltabb, mint a beszélgetés. Rengetegszer tapasztalom, hogy amikor megkérdezem a hozzám forduló párokat, mi a közös játékuk, szórakozásuk, nem tudnak válaszolni. Lehet az egy kávézgatás kettesben, éttermi vacsorák, bowlingozás, kirándulás, kártyázás, igazából teljesen mindegy, csak ne valami passzív dolog legyen. Az ugyanis nem közös játék, hogy egymás mellett bámulunk egy filmet. A párok sokszor nem tudnak játszani. És utána nem értik, hogy miért nem tudnak beszélgetni, és miért nem kívánják a szexet. Ha tudunk játszani, akkor tudunk szeretkezni is. Ha tudunk egymással beszélgetni, akkor az ágyban is tudunk kommunikálni, és figyelni egymás rezgéseit. A szeretkezés alapvetően kommunikáció és játék.”